Az egyik banknak új reklámja jelent meg a televízióban. Szereplője három nő, akik a konyhában ülve beszélgetnek. A három női prototípust képviselik.
Először megszólal a „háziasszony”, ráadásul abból is az a fajta, aki jódolgában nem tud magával mit kezdeni. A férje eltartja, pénz van dögivel. Unalmában biokajákkal pepecsel és az egészséges életmód s persze a legújabb trendek jegyében készül átépíteni a konyháját. Pénz van, ész nincs, de őt nem is azért tartja a férje, hogy gondolkodjon.
Tőle átveszi a szót az „okos szingli”, aki ugyan mélységesen lenézi férjes barátnőjét, de a szigorúan hátrakötött hajából, keretes szemüvegéből és csíkká vékonyodott szájáról egyből látszik, hogy nem sok öröme van az életben az „ezredik”, amúgy felesleges nyelvvizsgájának megszerzésén kívül. – Lám, lám, így jár, aki túl önálló és túl sokat tanul – ordít az okítás a tévéből, hogy az embernek a vacsora megkeseredik a szájában, míg nézi.
A harmadik lány, ő a „semmilyen”. Neki látszólag nincs szüksége pótcselekvésekre, mégis boldognak tűnik, ezzel ki is vívja barátnői haragját: – Nekem legalább van egy férjem/sok nyelvvizsgám. Te mit tudsz felmutatni?!
Nos, úgy tűnik, ő semmit. Vagy ha mégis, ahhoz a bank pénzére van szüksége. Nem tudom eldönteni, hogy ki a célcsoportja ennek a reklámnak: a buta liba, a cinikus szingli vagy a semmilyen senkise. Azt azonban biztosan tudom, hogy attól a cégtől, aki így gondolkodik rólam, mint nőről és emberről, valószínűleg nem akarnék semmit.
RTV-tipp, 2009