Skip to content

Karácsonyi sokk

Kezdődik megint. Még december sincs, még Télapó se volt, de máris zúdul ránk a boltokból, a televíziós reklámokból és az újságok hirdetéseiből: a karácsonyi sokk. 

S persze már most nagyon kell szeretnünk a családunkat, gyűjtünk az árva gyerekeknek, pénzt dobunk a hajléktalanoknak, etetjük a kóbor kutyákat és átkísérjük az idős néniket a zebrán. Karácsony estéjén keblünkre öleljük a családot, az egész nyomorult emberiséget és angyalkák repdesnek a szívünk körül. Mert ha mindent jól csináltunk, elégedetten dőlhetünk majd hátra: kipipálva.

Évek óta megfekszi a gyomromat a karácsony, s szentestére tetőzik a feszültség. Az első összeveszés anyukámmal és a húgommal aztán mindig megnyugtat, hirtelen megszűnik a megelőző sokkolás hatására rám nehezedő nyomás. Amíg szenteste is merünk veszekedni, addig nincs baj. Nagyvonalúan megtehetjük, számunkra ez az este sem bír nagyobb jelentőséggel a többinél: mert mi még szilveszterkor is ugyanúgy szeretjük egymást.

Nyugat-Balaton hetilap, 2004

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A weboldal cookie-kat használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás