A napokban újra elolvastam Ibsen Nóra című drámáját, s ehhez a remekműhöz igazán méltatlan, közhelyszerű gondolataim támadtak: a világ semmit sem változott.
A darab 1800-as évekbeli bemutatói sorra botrányt kavartak, férfiak és nők egyaránt tiltakoztak a két nem egyenrangúsága ellen. Az íróra akkora nyomás nehezedett, hogy kénytelen volt megváltoztatni a mű befejezését, de aztán pont az erre való igény miatt döntött úgy, hogy mégis marad az eredeti mondanivaló mellett. Nóra bizony elhagyja kényelmes otthonát és a családját, megelégeli, hogy csak egy szórakoztató bábu a babaszobában.
Rengeteg ember él ma is babaszobában, amit az egyszerűség kedvéért házasságnak nevez. Törekednek a látszat megtartására, pedig sokszor csak anyagi érdekek és a külső társadalmi elvárásoknak való megfelelés teszi megingathatatlanná ezeket a kapcsolatokat. S mindez miért? Mert férfiak és nők elfelejtették vagy tán soha meg sem tanulták, hogy társai legyenek egymásnak.
Nyugat-Balaton hetilap, 2004