Testvére, Hajdú Szabolcs filmjében, a Fehér tenyérben önmagát alakította és lényegében improvizált. Új filmjében, az Elveszett személyek körzetében azonban már színészként tér vissza. Hajdú Zoltán Miklós a film magyarországi bemutatója kapcsán nyilatkozott lapunknak.
– Hat éve él Las Vegasban. Milyen ott az élet?
– Ez egy nagyon ellentmondásos város, egy teljesen más kultúra. Az összes sztár és előadóművész megfordul ott, de nem látni sehol mondjuk egy kávézót. Nincs kapcsolat az emberek között, ez egy elszigetelt világ. Minden évben itthon töltjük a nyarakat, próbáljuk mindezt ellensúlyozni a gyerekeink életében és igyekszünk mi is feltöltődni.
– Az ismerősei Uldinak szólítják. Ez egy becenév?
– Ez az olasz keresztapámnak a neve, az Ulderico becézett alakja. Bár Hajdú Zoltán Miklósként vagyok anyakönyvezve, a közvetlen környezetem, a barátaim Uldinak szólítanak. Nekem ez a nevem, csak nem használhatom hivatalosan.
– Játszott ugyan a Fehér tenyérben, de mégsem színész. Hogyan került az Elveszett személyek körzete című filmbe?
– A belga rendező, Caroline Strubbe látott a Fehér tenyérben, és azt hitte, hogy én színész vagyok. Nekem épp kapóra jött a megkeresés. Belgiumban találkoztunk először. Abban az időszakban Caroline teljesen átalakított engem, Uldit a filmbeli Szabolcs karakterévé.
– Hogyan készült fel a szerepre?
– Caroline-nal elmentünk turkálókba, és ott vettünk nekem ruhát. A filmbeli Szabolcs egy halk szavú, konzervatív, visszafogott figura. Felöltöztetett ezekbe a ruhákba, levágtuk a szakállam, hogy csak a bajusz maradt, és kipróbáltuk mindezt éles helyzetben.
– Milyen volt így más bőrébe bújni?
– Eleinte szégyenlős voltam. Én, Uldi. Aztán rájöttem, hogy a karakter, akit megformálok, vált ki valamiféle eltávolodást az emberekből. Olyanok vették fel velem a szemkontaktust, akik ugyanolyan kirekesztettek voltak, mint én abban a szerepben. Azok, akikkel korábban kommunikáltam, így nem álltak szóba velem. Nagyon furcsa volt, hogy mennyire megváltozott a külvilággal való viszonyom pusztán a megjelenésem miatt.
– Hogyan használta ezeket a tapasztalatokat a filmben?
– A forgatáson már nem tudtam, hogy ki vagyok. Az előkészítés másfél éve alatt teljesen megszoktam ezeket a ruhákat, a hajamat, a bajuszomat. Még a munkámban is megváltoztatott. Én határozott embernek tartom magam, de akkoriban elveszítettem a magabiztosságomat.
– Hogyan tudta lerakni ezt a karaktert?
– Nehezen ment, egy ideig még ott volt velem. Mezítlábas cigit kellett szívnom, elég erős volt. A forgatás után még egy jó hónapig dohányozgattam, a saját családom elől elkezdtem bújkálni, hogy ne lássák, ahogy cigizek. Mikor erre rádöbbentem, abbahagytam végre. De most úgy tűnik, vissza kell majd bújnom Szabolcs bőrébe. Úgy néz ki, hogy elkészítjük a film második részét is.
Hajdú Zoltán Miklós az Elveszett személyek körzetében valódi színészi játékot nyújt
– Hol tartanak az előkészületek?
– Most kerestünk helyszínt, mert a tervek szerint Angliában és Budapesten fog játszódni a következő rész. Ha minden jól megy, 2012 körül kerülhet a film a mozikba. Én örülnék, ha ezen kívül más szerepeket is eljátszhatnék.
– Milyen szerepet?
– Szeretném a fejemet összedolgozni a testemmel. Egy Scorsese-típusú akciófilmben nagyon jól érezném magam. Vadállat szerepet még nem játszottam, pedig azt nem bánnám.
Napló, 2010