Tegnap délután a bölcsiből jövet a babakocsit tolva, bal kezemben a telefont egyensúlyozva villámgyorsan végigszkenneltem a Facebook falamat, átfutott a szemem egy mondaton. Mit jelent neked a szabadság?
Talán egy blogbejegyzés címe lehetett. Ha agyonütnének sem tudnám már megmondani, de valahogy a kérdés megakadt bennem. Még ma is visszatértek hozzá a gondolataim.
Pár évvel ezelőtt még biztosan ilyeneket feleltem volna, hogy vasárnap hajnalban végigsétálni a Rákóczi úton a Romkertből hazafelé menet. Végigpizsamázni egy szombatot és pizzát enni dobozból. Egy fülledt nyári nap után éjszaka dobozos sört inni és a teliholdat csodálni a Deák téren egy padon. Hétfő délelőtt egyedül barangolni a Galériában, és hazafelé a Lánchídon ácsorogva bámulni a Dunát. Stoppolni a Művészetek Völgyében Kapolcsról az öcsi kőfejtőbe menet. Órákig csókolózni egy fiúval csak azért, mert szép a szeme.
Most meg az első gondolatom az volt, hogy szabadság az, amikor zárt ajtó mögött pisilhetek. Ébredés után azonnal fogat mosni. Egy óránál hosszabban itthon lenni egyedül, és hangosan fújni az orrom. Hason fekve aludni.
Végig írni egy bejegyzést anélkül, hogy közben ötpercenként felébredne a kisfiam…