Az Y-abc előtti buszmegállóból nézve időnként egészen közelinek tűnik a Szent György-hegy. Eső előtt. Olyankor látszanak a redők a bazaltorgonáin. Talán még az is látszik, hogy ácsorog-e valaki az orgonák fölötti kopasz kis dombon, ami olyan, mint egy férfi fejebúbja.

Nyolcadikban már nem volt kedvünk semmihez, ezért a Szent György-hegyre mentünk osztálykirándulásra. Olcsó volt, és nem kellett érte sokat utazni. Ott is prímán össze tudtunk veszni. Éppen azon, hogy ki süt jobb palacsintát. A Bea vagy a Lívi?

Mintha nem lett volna tök mindegy. Nem szeretem a palacsintát.

Kaja után, mikor mindenkinek az agyából leszállt a vér és csillapodtak a kedélyek, kiálltunk az orgonák fölötti dombra. Valahonnan előkerült egy távcső, azzal nézelődtünk. Mikor a kezembe kaptam a gukkert először csak szórakoztam vele. A levelekre fókuszáltam, meg a fán a madarakra. Aztán a város felé kezdtem nézelődni. Megtaláltam az Y-abc-t, a buszmegállót, a parkolóban álló autókat, a buszra várakozó embereket. Az arcukat nem láttam, de a ruhájukat, a mozdulataikat igen. Megdöbbentő volt. Állsz az utcán gyanútlanul, várod a buszodat. Soha nem tudod meg, hogy közben valaki a több kilométerre lévő Szent György-hegyről téged kukkol.

Azóta résen vagyok. Én mindig odanézek!

Spread the love
UA-24738056-1

A weboldal cookie-kat használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás