Kalandozásaim Budapesten

Book Cover: Kalandozásaim Budapesten

A Kalandozásaim Budapesten az első blogom szerkesztett, kibővített változata. 

2009 nyarán költöztem Budapestre, ekkor kezdtem blogolni. Rajongva szerettem azt a várost, és azért akartam róla írni, hogy megmutassam, minden hibája ellenére mégis mennyire szerethető. Három évvel később pedig azért hagytam abba a bloglást, mert már nem tudtam róla többé semmi jót mondani. Rosszat meg nem akartam.

 

Tökéletes kor- és jellemrajz nemcsak Budapestről, de a tágabb jelen Nagy Magyar Valóságáról is.
Ez főleg a szösszenetekben található karakterekből adódik. A hétköznapokban valahogy fel sem tűnik az embernek, hogy ezeknek a körülötte felbukkanó mindennapi létezőknek az összessége adja a nap végi gondolatait. Abban az elalvás előtti öt percben, amikor állítólag a legőszintébb az ember önmagához, és elmélázik az élet értelméről.
Számomra a lépcsőházi gnóm sztorija viszi a pálmát. De pariban vannak még a józsefvárosi történések is. Ezek tömören, cukor nélkül adják vissza annak a társadalmi olvasztótégelynek az esszenciáját, ami más területeken csak higítva fordul elő.
Miközben ezt a könyvet olvassuk, bárhol is legyünk a nagyvilágban, orrunkban érezzük a hon keserédes illatát.
Imi

 

A Kalandozásaim Budapesten megmutatja a várost egy idealista bölcsészlány szemén keresztül, aki naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött Budapestre. És aki végül elmenekült onnan.

Ez a naplószerű összeállítás visszaad valamit a nagyvárosi életből, és mesél azokról a helyekről, ahol szinte mindenki megfordul, aki Budapesten lakik. Ahogyan a blogot évekkel később újraolvastam, rájöttem, hogy egy olyan időszakot rögzítettem benne, ami ma már nem létezik.

Tarts velem! Barangoljunk együtt!

ELOLVASOM

Published:
Excerpt:

2009. 11. 27.
Kiskirálylány

Már gyerekkoromban is bírtam a köztéri szobrokat. Mióta az eszemet tudom, a Kiskirálylány ott ücsörgött a Tóparton. Néha mellé ültem én is.

Szeretem Marton László szobrait. Hozzátartoznak Tapolcához. A szülőháza előtt ácsorgó Pásztorfiú, a Tóparton lábat lógázó Kiskirálylány, a „fehérház” előtt álló Szent Borbála szobor. Szeretem a Négy évszakot is. Ez sokáig a könyvtárba volt száműzve, a bronz nőalakok a könyvek között állva figyelték az olvasókat. Majd elkészült végre a talapzat, s a lányok elfoglalták méltó helyüket a Tópart bejáratánál. Csak azért nehezteltem rájuk kicsit, mert kiszorították onnan a Kiskirálylányt. Ő most a Fő utcán figyeli a járókelőket.

READ MORE

Szeretem Marton László szobrait. Egyszerűek, emberiek, szívhez szólóak, egyértelműek, nagyszerűek. A Pásztorfiút, ami az első közismert szobra, tizenhét éves korában készítette. Megformázta történelmünk több híres alakját, köztük Kölcseyt, József Attilát, Görgey Artúrt vagy Damjanichot. A hagyományos, figurális ábrázolás híve volt, művei egyértelműek, mégis sokatmondóak. Tökéletesen tükrözik ars poeticáját: „A jó művészi produktum önmagáért beszél. Sugárzása van, lebilincsel, nehéz tőle megszabadulni. Mindezt tudva, abban a reményben dolgozom, hogy nekem is sikerül az utókorra egy jó pár munkámat hátrahagyni. Biztos vagyok abban, hogy az idő csak azt menti meg, aminek vonzó ereje van. Az olyan munka, ami taszít, az elveszik.” Marton Lászlót világszerte ismerik, 2003-ban Kossuth-díjat kapott. 2008 novemberében hunyt el, a szigligeti temetőben nyugszik. Legismertebb szobra a Kiskirálylány. Ott figyel Tokióban, de Budapesten a Duna-korzón is.

A rosszkedvem sokszor levisz a Duna partra. Ha valami nyomja a lelkem, általában leülök egy székre és bámulom a Dunát, a Várat, az Erzsébet hidat, a turistákat, a villamost és a szemembe sütő napot, a felhőkön átszüremkedő furcsa fényeket. Ilyenkor meglátogatom a Kiskirálylányt is. Szinte mindig fényképezkedik vele valaki. Turisták viszik haza magukkal emlékbe, teszik fel a Facebook oldalukra, ragasztják az albumba a magyarországi nyaralásról szóló többi kép közé. Néha arrébbállnak, hadd férjek oda, hátha akarok vele én is egy fotót. De mi csak összekacsintunk, régi ismerősök. Szerényen hagyja magát fényképezni, elnézően mosolyog. Néha felfedem az inkognitóját: ő nemcsak egy kislány. Ő a Kiskirálylány. A tapolcai szobrászművész remekműve, távol Tapolcától. Egy talpalatnyi otthon.

COLLAPSE
Spread the love

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.